-
Bálega Ferenc – egy Krisztus katona emlékei
Annak idején, mikor még általános iskolások voltunk, gyakran jártunk templomba. Húsvétkor mindig láttuk, hogy ott állnak a katonák, azok a régiek. Akkor az úgy megtetszett. Onnantól kezdve pedig mindig úgy mentünk a Szentsírhoz, hogy legalább 2-3 őrségváltást lássunk...
-
Beszélgetés Marika nénivel és Gyula bácsival
(Pósán Ferenc a napokban Gyulaházi Gyulával és feleségével, Szilágyi Máriával beszélgetett.) Hogyan tetszettek böjtölni gyermekkorukban? Gyné: Mikor böjt volt, akkor annyira böjtöltünk, hogy otthon még a rádiót se szabad volt hallgatni. Persze, ahol volt rádió, mert nem mindenütt volt, de ahol volt, még azt sem szabad hallgatták. Nekem a szüleim, nagyon tanult emberek voltak, és estére mindig a bibliát olvasták nekünk. Böjti időben ezenkívül pedig, nem lehetett menni se bárba, se moziba sem. Vasárnap elmentünk a templomba, esetleg délután fel lehetett jönni a térre, de estére hazakellett menni. Nem lehetett járkálni, tekeregni csak úgy a faluba. Akkor a szigorú böjt az nagyon szigorúan megvolt tartva. Mondjuk nem volt annyira nehéz…
-
Húsvétra készülés a régi időkben
Jobbágy Ferenc és Jobbágy Ferencné emlékei: Húsvétra készülés a régi időkben Jobbágy néni, volt-e a Nagyböjt idején valamilyen különleges imádság? Mivel kezdődött a lelki felkészülés? Nagyböjtben megkezdtük a Lourdes-i kilenced imát, mi asszonyok. Jártunk házról házra. Egy házat ki gondoltunk és oda összegyűltünk. Még mi nálunk is végeztük. 18 énekre és imádságra, vagyis 18 napra le volt osztva. Úgy kezdtük, hogy felemeltük a gyertyát, vagy az olvasót és ezt mondtuk. „Ébredj szívünk, ébredj lelkünk. Szűz Mária itt van köztünk. Reánk vigyáz Szűz Mária, kezünkben van olvasója. Gyertyavilág felemelve, lánggal ég a szívünk véle. Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Ámen.” És így tovább, egy egész kis külön füzetecske van hozzá.…
-
Gyermekkori emlékek a húsvéti időkről, hagyományokról, és a templomról
Az elmúlt héten kántorunk, ifj. Pósán Ferenc, Bilák Lászlónéval (Bálega Erzsébettel) és Matlag Józsefnével (Magyar Erzsébettel) beszélgetett a „régi időkről”. Tudjuk azt, hogy a böjtölési szokások az elmúlt évtizedekben nagyon átalakultak. Erzsike néniék gyermekkorában hogyan telt a Nagyböjt, itt Nyíracsádon? Matlag néni: Mikor elkezdődött a Nagyböjt, szerdán meg pénteken húst nem ehettünk. A többi napon lehetett, de szerdán meg pénteken nem. Nagypénteken délután 3 órától, gyönyörű nagy sírba tételi vecsernye volt az Úr Jézusnak. S oda, aki csak tudott, mind elment. Mikor közeledtünk a húsvéthoz pedig, pászkát sütöttünk, sonkát főztünk. Sárgatúrót, kolbászt készítettünk. Sok mindent főztünk és raktunk a kosárba. Mink kint laktunk a megye határnál a tanyán, mi onnan…
-
Pósán nagymama „mesél”
Az alábbi beszélgetést, ifj. Pósán Ferenc, egyházközségünk fiatal kántora készítette nagymamával, özv. Pósán Ferencnével (született: Kiss Ilona Máriával). Ő a gyermekkorát Penészleken töltötte, majd a házasságkötése után Nyíracsádon lakott. – Mama mire emlékszik, a húsvéti készületre, hogyan tartották régebben a Nagyböjtöt, amikor még mama gyerek volt. Nem úgy, mint most. Szigorúan. Komolyabban vették a vallást, mint most. Sokat böjtöltünk és imádkoztunk. Voltak olyan imák, melyeket csak Nagyböjtben imádkoztunk. ilyen volt például a fájdalmas rózsafüzér is. Imádkoztuk itthon és a templomba is. Az én anyám otthon minden hajnalban imádkozott. Mindig rákönyökölt az én ágyam karjára, oszt ott imádkozott. Én a könnyek anyja rózsafüzérét már kicsi koromba megtanultam, mert minden éjszaka imádkozta…