Ikonfestő tábor 2022

A Nyíracsádi Görögkatolikus Parókia szervezésében idén is megrendezésre került az Ikonfestő Tábor augusztus 1-7-e között. A tábor egyik résztvevőjének Demkóné Ács Katalinnak az eseményről írt gondolatai:

Élményvonások az ecsetvonások mellé

Beszámoló a nyíracsádi ikonfestő táborról

          Ülve a templomban vagy otthonunk kis kápolnájában Krisztus, az Istenszülő, egy szent vagy egy ünnep ikonja előtt, eltűnik ez a világ és belépünk abba a világba, amiben megtapasztalhatjuk Isten közelségét, szemlélhetjük a képen megjelenő teológiát, és így jobban megismerhetjük Őt.

Ha egyre jobban megismerjük Istent, akkor egyre jobban tudjuk szeretni, és részesei lehetünk a mennyországnak, amire ablakot nyitnak ezek a képek.

Nekem nincsenek különleges képességeim a rajzoláshoz vagy a festéshez, de az ikonfestés hagyománya, az a szabályzat, ami alapján elkészül az a festett kép, amit ikonnak nevezünk, lehetővé teszi, hogy próbálkozzunk ezzel az Istentől ihletett munkával.

Csodálatos tapasztalat volt az a rend, fegyelem, az a szabályrendszer, ami jellemzi az ikonográfiát.

Hosszú és nehéz munka az a folyamat, amelynek során a fények révén megszületik a szent alakja. Mert a színek és a rájuk festett fények segítségével  jelenik meg a kép.

Nagy élmény volt számomra ez a munka, amit értelemmel, kézzel, szívvel és lélekkel végeztünk.

Élmény volt annak megtapasztalása, hogy nagyon fárasztó folyamatról van szó.  A megfigyelés, elemzés, koncentráció, a rajz- és festéstechnika elsajátításának munkája mellett, komoly folyamatok zajlanak a lelkünkben is. Az alázat, a kitartás, az újrakezdés, a tökéletesre, a jobbra, szebbre való törekvés, korlátaink elfogadása komoly lelki munkát jelent.

Nagy élmény az is, hogy ugyanaz a kép, amelyet legtöbben átmásolva, és nem önmagunk rajza alapján alkotunk meg, végül egyedi lesz. Isten mindannyiunkat egyedinek alkotott, és az ikonfestés során kiderül az is, hogy visszafelé is igaz ez az egyediség. Mert mindenkiben sajátos az a kép, amit Istenről, a mennyországról hordozunk és alakítunk magunkban, ami aztán az ikonon kifejeződik.

Sok lépés után jutunk el a kész képig: a tábla elkészítése- ez is több fázis-, a rajz, a színek keverése, az alapszínek felfestése, a fények felvitele az arcra, a hajra, a ruhára, a szárnyra, a háttér, a felirat és a keret elkészítése mind egy-egy lépés.

Minden napon ki volt jelölve az a cél, ameddig el kellett jutnunk. Ebben csodálatos vezetést kaptunk, Misi atyától. Elhivatottsággal, hivatása iránti szeretettel, tudásának alázatos és önzetlen megosztásával, türelemmel és mindenkire külön figyelmet szánva tanított és segített bennünket. Köszönöm az angyalokról és az átistenülésről szóló tanítását is.

Hálás szívvel emlékezem meg Elek atya és felesége szeretetéről, amivel körülvettek bennünket.  A lelki táplálék mellett Tisztelendő asszony gondoskodott testünk táplálásáról. Köszönjük a finom reggeliket és ebédeket, az áldozatos munkát, amivel ezeket elkészítette.

Köszönjük Elek atya jókedvű jelenlétét, nyitottságát, szervező munkáját, hogy helyet, templomot, csendes elvonulási lehetőséget biztosított számunkra.

Végül szeretettel gondolok a társakra, az egészen fiatalokra és az idősebbekre, a közös alkotó munkára, a beszélgetésekre, a közös imádságokra. Azokra az ajándékokra, amiket egymástól kaptunk, és mindarra, amit egymástól tanultunk. Az az élmény már biztosan összeköt bennünket, hogy az ikonfestés után, már egy sajátos szempontból is tudjuk szemlélni ezeket a képeket. Úgy érzem, hogy az ecsetvonásokon keresztül egy kicsit részese lettem annak a képnek, amit festettem.

Hálát adok Istennek Keleti egyházunk gazdagságáért, melynek ikonográfiája, zenéje, teológiája, mélyíti hitünket és ezeken keresztül kifejezhetjük Isten iránti szeretetünket.

Várom a folytatást:

Demkóné Ács Katalin