Jairus leányának feltámasztása, a beteg asszony meggyógyítása

    Ma, mi is, a Jézus melletti tömegben állunk, egy gyógyulást látunk, s egy halott kisleány feltámasztását szemléljük. Ott állunk Jézus mellett a sokaságban, Jézus bennünket is tanítani, gyógyítani és feltámasztani akar. (Vannak lelki betegségeink, és van lelki halál is. Ebből akar bennünket Krisztus kiemelni.)

    Jairus Jézushoz megy, hogy segítsen haldokló leányán. Talán az utolsó esélyként fordul Krisztushoz. Bár a történet nem írja, de valószínű, hogy mielőtt Jézushoz fordult volna, orvosokat, javasasszonyokat és más emberi gyógyítókat keresett fel, hiszen csak a haldoklás fázisában keresi meg Krisztust.

    Ugyanezt látjuk a beteg asszonynál is, embereknél keresi gyógyulását: „orvosokra költötte minden vagyonát”. 

    Krisztus mai első tanítása az, hogy Isten legyen az életünkben, a bajainkban az első. Ő nem egy mellékes szereplő. Őt kell keresnünk legelőször, s ez után keressük az emberi segítséget, amelyen már Isten áldása lesz.  Amíg Jairus és a beteg asszony emberekben bízik, addig még csak zsákutcában halad.

    Jézus másik mai tanítása nekünk az, hogy hitünk nem lehet rejtekben, meg kell vallani. Ez hivatásunk és kötelességünk. – Jairus, a közösség vezetője nyilvánosan Krisztushoz járul, a beteg asszony rejtett istenhite is nyilvános lesz: „Ki érintett meg engem?” S az asszony „az egész nép előtt bevallotta, hogy miért érintette meg őt”.

    Csak az a hit, ami nincs elrejtve. 

    Ugyanakkor, számunkra keresztények számára ez nem egy lehetőség, nem egy opció, hanem életünk része. Úgy is mondhatnánk, hogy a hitből fakadó kötelesség. 

    Hitünk része az is, hogy hitünk megvallásáért a világ kinevet bennünket. Jézust is így jár a mai történetben: „Azok kinevették őt, mert tudták, hogy meghalt”. Hányszor és hányszor nevetnek bennünket, keresztényeket, hogy van hitünk, de mi tudjuk, hogy jó úton haladunk. 

    Ha elesettek vagyunk, ha lelki- és testi betegségekkel küzdünk, ha bármilyen problémánk van, akkor Jézus biztat bennünket. A beteg asszonyhoz így szólt: „Hited meggyógyított téged”, a Jairus leányának ezt mondta: „Kelj fel!”

    Nekünk, mai keresztényeknek is ez Krisztus üzenete: Isten lehet csak az első életünkben, akire életünket építjük! Hitünket nem tarthatjuk titokban, meg kell vallani minden ember előtt! Ha a világ ki is nevet bennünket, tudjuk azt, hogy Krisztussal jó úton haladunk!

    Ebben egy mai hitvalló keresztény élete és hitvallása erősítsen meg bennünket:

    2014-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Washington államban Allyson Rowe megnyerte az állam szépségversenyét, ő lett a szépségkirálynő. A szépség „trónjára” ült. A verseny előtt és után élete csillogás volt. Saját vallomása szerint évekig élt bűnös életet. – Volt egy időszak életében, amikor úgy érezte, hogy mindent elvesztett. Ekkor jött rá, hogy csak Istenben bízhat. Egy imádsága alatt szívében az Isten így szól hozzá: „Most helyezel a szíved közepére, az életed trónjára”. 

    A szépségkirálynő, aki „földi” trónon ül, azt az üzenetet kapta, hogy Istent helyezze erre a trónra. 

    Ettől kezdve mindent meg tett azért, hogy mások életében is Isten legyen az első. Előadásokat, missziós alkalmakat tart, hogy Isten az életünk része, s ne mellékes kelléke legyen. Célja az is, hogy segítsen a nőknek felfedezni Krisztusi identitásukat, Isten által rendelt csodálatos feladataikat. 

    Néhány hete a következő történetet osztotta meg a vele kapcsolatban álló keresztény emberekkel. Megkereste őt egy országos sugárzású rádióadó, hogy interjút készítsen vele: 

– „Miss Rowe, örömünkre szolgálna, ha eljönne a műsorunkba és interjút készíthetnénk önnel a személyes történetéről. Én magam is keresztény vagyok, azonban ez a műsor inkább a szekuláris közönséget szólítja meg, így nem mondhatja ki majd, hogy Jézus.

– „Nagyon megtisztel a meghívásuk, de vissza kell utasítanom.”

– „Megkérdezhetem, hogy miért?”

– „Természetesen. Én és Jézus egy csomagban jövünk. Én nem létezem Jézus nélkül. Nincsen semmilyen történetem Jézus nélkül. Éppen ezért, ha nem mondhatom ki Jézus nevét, – aki az egyetlen oka annak, amiért most itt tartok, és azt csinálom, amit – akkor nem lehetek a műsorának a része.”

– „De ez egy fantasztikus lehetőség! A műsorunkat országosan sugározzák! Nem gondolja, hogy ez egy kicsit extrém hozzáállás?”

– „Teljességgel az, hiszen annak is kell lennie. Ön azt mondta, hogy keresztény, igaz? Éppen ezért feltételezem, hogy hozzám hasonlóan olvassa a Szentírást. Az én Bibliám azt írja, hogy vagy melegek, vagy hidegek vagyunk, de a langyosat Isten kiköpi a szájából. Azt is mondja, hogy ha megtagadom Jézust az emberek előtt, akkor Ő is megtagad engem az Atya előtt. Nem ítélem el Önt, de nagyon világossá szeretném tenni, hogy nem mondom el csak a felét a történetemnek. Sosem fogom megtagadni Jézus nevét a siker vagy hírnév reményében. Sosem fogom megtagadni Jézus erejét az életemben, és sosem fogok behódolni a kultúrának, hogy nehogy megsértsek valakit. Még egyszer köszönöm a meghívást, de vissza kell utasítanom.”

Nekünk is vissza kell utasítanunk azt, hogy nem mondhatjuk ki Jézus nevét. Nekünk is meg kell élnünk, hogy Krisztus az első, akihez fordulunk! Nekünk is tanúskodni kell nyilvánosan arról, ami a hitünk! Nincs más utunk…

(A forrás és a vallomás fordítása és a fényképek a https://777blog.hu/2018/10/11/megkertek-ne-mondja-ki-jezus-nevet-zsenialisan-valaszolt/ honlapról származnak.)