Veszprémi kirándulás

Egyházközségünk Ifjúsági egyesülete a nyár folyamán, (az FCA-KP-1-2021/4-001259 számú Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által indított pályázati forrásból) meglátogatta Veszprém városát.

4 napot volt szerencsénk eltölteni, a hét dombra épült Veszprémben, Tatai Zoltán atya kíséretében.

Augusztus 16-án indultunk Debrecenbe busszal, onnan pedig vonattal robogtunk az első állomásunk felé, Székesfehérvárra, ugyanis ott szálltunk át. A 4 órás vonatút, rettentő jó hangulatban telt, a korai órák ellenére is. Szerencsénkre, fülkékben tudtunk utazni, így utastársainkat sem zavartuk, és mi is kellemesen tudtunk beszélgetni, énekelni, kártyázni.
Az átszállást követően, izgatottan, de sokkal csendesebben vártuk, hogy végre megérkezzünk a szállásunkra. Idén a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola kollégiumában szálltunk meg, ami pont megfelelőnek bizonyult a kis csapatunknak, ugyanis, a kijjebb a belvárostól, de mégis közel helyezkedett el mindenhez, kellemes, tiszta szobák, kedves személyzet várt, és a kilátás is gyönyörű volt! Miután elfoglaltuk a szobáinkat, és pihentük egy kicsit, elindultunk, először ebédelni, majd felfedezni a várost. Az utunk, először, a veszprémi bevásárló központba vezetett, ahol hamar eltelt a vásárlásra szánt bő másfél óra, majd ahogy esteledni kezdett, elindultunk feltérképezni a belvárost is. Mivel, már mindenki éhes volt, így elhatároztuk, hogy az egyik helyi pizzériában vacsorázunk. És jól is döntöttünk, ugyanis, egy nagyon hangulatos helyet választottunk, és a pizzáik is rettentő finomak voltak. A vacsora után, bár nem terveztük, véletlen, belefutottunk a veszprémi borfesztiválba is, ahol eszméletlen jó hangulat uralkodott, hála a zenekaroknak és a meghitt kivilágításnak. A szállásra visszaérve, folytatódtak a kártyapartik, a beszélgetések, és minden, ami a nap közben félbemaradt.

Az éjszaka folyamán, egy vihar kíséretében, jelentős lehűlés következett a térségben, így a keddi nap, csípős reggellel indult. A szeles idő ellenére elindultunk, részletesen felfedezni a várost. Az első állomásunk a várnegyedbe vezetett, aminek egy részét, előző este már láttuk, de nappal teljesen más volt. /A Várnegyed, a Várhegy tetején felépült, szinte érintetlenül fönnmaradt barokk várnegyed, Veszprém leghangulatosabb, építészetileg egységes területe műemlékeivel a város évezredes múltjának emlékét őrzi. / Tehát sétánk során egyebek mellett megcsodálhattuk a Szent Mihály-székesegyházat, a Tűztornyot, a barokk stílusú házakat, barátságos ásványárusokkal is beszélgettünk és a végén elértünk a Várkilátóhoz, ami az egész város felé magasodik, és mesés kilátás nyílik onnan többek között a Benedek hegyre, és a rajta lévő híres kőkeresztre, illetve Krisztust ábrázoló domborműre, ami Veszprém egyik népszerű turista pontja.  A Várnegyedben való korzózás után, egy hirtelen ötlettől vezérelve, jegyet foglaltunk egy városnéző túrára is, hogy teljesen bebarangolhassuk és megismerjük a többi nevezetességét is. Ezt a veszprémi városnéző kisvonattal tettük meg, az Óváros térről indulva a Viadukton át az állatkerti megállójához ér, majd visszaérkezik az Óváros térre. A körutazás végére, kisütött a nap is, ezért még elindultunk megismerni a főteret is. A nap végére, kellőképpen elfáradtunk, ezért visszamentünk a szállásra, és oda rendeltük a vacsoránkat, a hétfőn megismert pizzériából.

Szerdán kicsit távolabb utaztunk, ugyanis az aznapi úticélunk Tihany volt. A félszigetre, a helyi járatos busszal indultunk el, ami körülbelül 40 perces út volt, de végig a Balaton környéki festői táj mellett haladunk, ami személy szerint engem teljesen elvarázsolt, ezért gyorsan elszaladt az idő. Első állomásunk természetesen, a Tihanyi Bencés Apátság volt, amit sajnos, akkor kívülről renováltak, de belül ugyan olyan elbűvölő volt. Ezt követően, az apátság mellett, a napsütést kihasználva, miközben képet csináltunk, a beszédes társaságukra, az ott forgató Duna TV is felfigyelt, így csapatunk néhány tagja egy interjú erejéig a tévében is mesélhetett a veszprémi kalandjainkról. Az idő sajnos nem volt olyan jó, hogy strandolni is tudjunk, ezért, úgy döntöttünk, hogy hajó túrára megyünk inkább Tihany körül. Nagyon élveztük a vízen töltött időt, és csak ismételni tudom önmagam, hogy milyen mesebeli táj tárult elénk a sétahajózás közben. Az apátságtól, addig hajóztunk, hogy még a Badacsony is tisztán kimagaslott előttünk! A vízi kirándulás után, még bolyongtunk egy kicsit a félszigeten, majd megérkezett a buszunk is. Őszintén megvallva, a visszafele úton, arra számítottam, hogy mindenki, pihenni fog majd, viszont nem így történt. Egy hozzánk hasonló, és velünk egykorú, szintúgy kiránduló csapatba botlottunk, akikkel, illetve a körülöttünk ülőkkel, összeismerkedtünk, és egész úton élénken elbeszélgettünk. A nap lezárásaként, aki szeretett volna, azzal felfedeztük még a kollégium környékét. majd az utolsó nap lezárásaképp hajnalig beszélgettünk.

Csütörtökön, reggel, sajnos el kellett kezdenünk csomagolni, ugyanis, 10 óráig el kellet hagynunk a szállásunkat. A vonat indulása előtt, még egy utolsó ebédre elmentünk a városba, majd a két órai vonattal, végleg elhagytuk a most már csodás emlékekkel teli Veszprém városát. 

Mindenki nevében mondhatom, hogy életre szóló élményeket szereztünk ezalatt a 4 nap alatt, és nem tudjuk eléggé megköszönni Zoltán atyának a végtelen türelmet, a belénk fektetett bizalmat, és hogy elkísért minket erre a kirándulásra. Reméljük jövőre lesz lehetőségünk bővíteni ezeknek az élményeknek a tárházát, egy újabb hasonlóan jó utazással.

                                                                                                  Pünkösd Bettina