A templom- és parókiakert csodái 6.

FÜRTÖS GÖRGYIKE

Csodaszép kék színével, igénytelenségével minden kertbarát kedvence lehet ez a kedves kis hagymás virág. Ehhez a növényhez is kellemes emlékek kötnek. Budán, a Budai-hegyek között nőttem fel. Mint amolyan lokálpatrióta, jól ismertem a város feletti „titkos” útvonalakat, amelyek a hegytetőkön lévő ösvényeken vezettek a beépítetlen vidéken. Egyszer az egyik osztálytársam a Gellérthegyre hívott indiánosdit játszani, amit egy „jófej” rajztanár (Cseh Tamás) szervezett bennfenteseknek. Természetesen a hegyi útvonalon indultam el. Útközben egy sziklák tarkította kopár fennsíkra érkeztem, ahol ezerszám nyíltak ezek a csodás kék kis virágok. Annyira lenyűgöző volt a ragyogó napsütésben feltáruló virágpompa, hogy belefeledkezve a csodálatukba letértem a helyes útról, és a virágoknak szenteltem az időmet. Így nem vettem részt az indiános játékban, viszont kikutattam ezeket a kedves napfénykedvelő, igénytelen virágokat. Nagyon szapora és bárhol jól érzi magát, ahol nincs túl nagy nedvesség. Hagymája a hóvirágéhoz hasonló. Nagyon sok fiókhagymát képez, ezért gyorsan szaporodik. Csodás szegélynövény válik belőle. Kicsi vázában több napig megőrzi frissességét. Igazi kedvenc lehet belőle, annak ellenére, hogy a többi tavaszi szépséghez hasonlóan szintén mérgező növény.

Tóth Elekné