Bálega Ferenc – egy Krisztus katona emlékei

– Mi indította el Feri bácsiban a vágyat, hogy Krisztus katona akarjon lenni? Hogyan kezdődött?

Annak idején, mikor még általános iskolások voltunk, gyakran jártunk templomba. Húsvétkor mindig láttuk, hogy ott állnak a katonák, azok a régiek. Akkor az úgy megtetszett. Onnantól kezdve pedig mindig úgy mentünk a Szentsírhoz, hogy legalább 2-3 őrségváltást lássunk. Úgy hiszem, hogy nyolcadikos korom után már az első őrségemet én már vállaltam is. Utána pedig sok éven keresztül maradtam ebben benne. Hát így kezdődött.

– Melyik atya volt abban az időben, amikor Krisztus katonaként kezdett szolgálni?

Mosolygó Sándor atya. Mert emlékszek, Papp János atya, aki engem keresztelt, és akihez hittanra jártunk, ő 71 körül halt meg. Én akkor mentem el tanulni, de már utána jelentkeztem is az őrségre, és addigra már Mosolygó volt itt az atya.

– Hány éven keresztül szolgált a sír mellett? Kinél lehetett jelentkezni?

Arra, hogy hány éven keresztül szolgáltam, pontosan nem emlékszek, de szerintem egy olyan 8 éven keresztül biztosan jártam. Szabó Gyuri volt a felvezetőnk. Mikor jött az ünnep, ő már szervezte össze fele, hogy legalább 15-20-an legyünk. Vagyis az állandó emberek meglegyenek. Mert volt, hogy azok helyett, akik kiöregedtek, legyenek újak. Ugyanis akkor még nem úgy volt, hogy az atyához szaladgáltak jelentkezni. Ez Szabó Gyuri feladata volt, ő verbuválta, toborozta a jelentkezőket, és ő nagyon sokáig szolgált. Már kiöregedett, 30 éves is lehetett, s ő még akkor is Krisztus katona volt. De rendbe is szedte a bandát, ő nála mindig rend és fegyelem volt. Gyuri megkövetelte a gyakorlást is, rendszerint az udvaron gyakoroltunk, legfőképp a négyes váltásokat, mert akkor egyszerre kilencen voltunk bent a templomban, és rengeteget gyakoroltuk, hogy jól menjen.

– És akkor hol volt a gyülekező hely? Hol voltak elszállásolva a Krisztus katonák?

Az változó volt. Akkor még nem volt külön kinevezett hely. Háznál voltunk, ha valaki felajánlotta. Például az Arany János utcán, ahogy megyünk fölfele, bal oldalt volt ott egy kis, régi szalmatetős ház, Kerülő Jani bácsi feleségének háza. Ők megengedték, hogy éjszaka ott legyünk náluk. Míg benn aludtak a nagy házba’, addig mi kinn voltunk elől a pitarba, a lakórész előterébe’. S onnan mentünk minden félóránként. De nem csak ott, hanem még sok másik helyen is voltunk. Néha valakinél egy nyári konyhába, néha máshol. 

– Mit lehetett enni és inni? 

Amiket hoztunk. Volt, hogy a nagyobbak hoztak maguknak egy kevés bort. Meg mindannyian vittünk kalácsot, és azt ettük. Meg persze, azt ettük-ittuk, amit éppen hoztak nekünk az emberek. 

– Milyen volt akkoriban az öltözet? Szigorúan vették az egyenruhát?

Igen, eléggé szigorúan, nem úgy, mint most. Mert most látom nem annyira egységes, mint a mi időnkben. Nálunk zöld ing volt, kheki színű, vagyis sárgás-barnás nadrág és bőr csizma. Meg hasonló sapka, mint a mostani katonákon. Szabó Gyuri tőlünk ezt nagyon megkövetelte, hogy teljes egységes legyen a katonák öltözete.

– Tudom, hogy a szolgálat a Nagypénteki sírbatételi vecsernyétől, a feltámadásig tartott, és hogy addig a katonák állandóan szolgáltak, de aztán? 

Utána is, a feltámadás után közvetlen az első nap, ugyanúgy ott volt mindenki. Körmenetre beöltöztünk, és vittük a zászlókat, szóval azt végig csináltuk. A második nap már kicsit kevesebben voltunk, de még mindig többen, mint manapság. Bár a fiúk egy része elment locsolkodni, és így már nem mindenki jött. Ám, azért abban az időben mégis úgy éreztük többségében, hogy amennyit csak tudunk, utána is illik ott lennünk. És hadd mondjak még valamit, volt idő, régebben, mikor még a római katolikusoknál is voltak Krisztus katonák, de ők ugye sokkal kevesebben voltak, mint mi. S amikor szabadidőnk volt, átmentünk hozzájuk besegíteni. Néhányan ott is beálltunk a sírhoz, hogy legyen elegendő emberük nekik is.

– Milyen volt a Szent sírnál szolgálni? 

Hogy is mondjam neked, ez egy megtisztelő feladat volt. És mikor ott álltunk, nem mindenféle dolgokra gondoltunk, hanem Krisztus testére koncentráltunk. Jah, és tényleg. Akkor még nem ez a lepel volt. Hanem egy teljes halotti Krisztus szobor, ami Mező atyáig volt használatban. Mező atya pedig utána ezt lecserélte a halotti lepelre. A sír viszont, amióta én emlékszek mindig az volt, ami most is. Igaz felújítottam most egy jó pár éve, kicsit rendbe tettük, hogy méltó legyen. A sír két oldalán, azt a lépcsős megoldást például én csináltam hozzá, hogy legyen még hely a virágoknak. De alapjában ugyanezt a sírt használtuk még az én időmben is.

– Mit üzen egy sok éves Krisztus katona, a mostani fiataloknak, akik Krisztus katonának szeretnének menni, mi lenne az? 

Aki a Szent sírhoz akar menni, aki oda vágyik, menjen szívvel lélekkel. Álljon oda, lelkiismeretesen, mint egy katolikus ember. S ne felesleges dolgokon törje a fejét, hanem élje át, élje meg, hogy milyen a sírnál szolgálni. Legyen ott szívvel lélekkel, ez a két nap, míg tart, csak erről szóljon.

Interjút készítette: Pósán Ferenc