2021. NAGYPÉNTEK (Tóth Elek atya prédikációja)

Amikor Krisztus sírjánál megállunk, az isteni szeretet csodáját szemléljük:

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.”

A nekünk ajándékba adott, megtestesült Ige most sírba helyeztetett. Az életet teremtő Isten Fia, halált szenvedett el a mi vétkeink miatt. Mindez szeretetből történt. Krisztustól magától hallottuk Nagycsütörtökön ezeket a szavakat:

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket”. 

Akik most a Szentsírnál vagyunk, vagy távolból lélekben állunk meg e titokzatos hely mellett, Isten barátai vagyunk. Ő, a legtökéletesebb barát, akiben sohasem csalódhatunk, földi életének utolsó mondataival mintegy végrendelkezett. Bár megszólít még bennünket a feltámadt Krisztus is, de most a Sírnál az ő kereszten elmondott üzenetére tekintsünk.

Mit is üzent nekünk a sírba készülő, értünk szenvedő Krisztus?

Hétszer szólalt meg a kereszten. Nem csak úgy, mint ember a fájdalmak között, hanem mint megtestesült Isten utolsó emberi szavaival, tanításával. Ezek a kereszten elmondott szavak végrendeletek számunkra, barátai számára.

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Sokáig magam sem értettem ezt a kereszten elhangzott kifakadást. Elhagyta Isten az ő egyszülött Fiát? Kegyetlen az Isten? – Később tudtam meg, hogy ezek egy ószövetségi zsoltár sorai. A 21. zsoltár így kezdődik:

„Éli, Éli lamma szabaktani”.

Krisztus a halála előtt, a szenvedések között is imádkozik, zsoltárt mond. Döbbenetes tudni azt, hogy ez a zsoltár évszázadokkal előbb Jézus szenvedéseiről szól. Olvassuk el, hogy közelebb kerüljünk ezzel is Hozzá. – Üzeni nekünk Jézus ezzel a mondattal, hogy szenvedéseinkben legfontosabb az ima, az Isten közelségének keresése, a vele való beszélgetés. De ezek a szavak, „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”, az ima mellett az emberi elhagyatottság szavai is. Nem pusztán bemagolt imádság szövegek, hanem Jézus emberi érzületéből is fakadnak. Mi ebben a krisztusi végrendelet? – Talán az, hogy igen is vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor perlekedünk az Istennel, amikor „neheztelünk”, vagy „haragszunk rá”. Nem kell ettől megijedni! Ki kell mondani a barátunknak azt, ami fáj, azt, amit nem értünk, azt, ami nehéz. – Ahogy Jézus embersége elmondta a kereszten ezeket a szavakat, én is nyugodtan mondjam el Istennek azt is, ami bánt, amit nem értek, ami fájdalmat okoz!

„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, hogy mit tesznek!”

A második kereszten elmondott krisztusi mondat az oly sokszor elmondott isteni üzenet megismétlése. Akkor vagyunk igazán keresztények, ha készek vagyunk másoknak megbocsátani. A titkos vacsora szavai is még a fülünkben vannak: „Ti is hasonlóképpen cselekedjetek!” Végrendeleti mondat.

„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

A harmadik végrendeleti mondat szinte az előző folytatása. Nem pusztán megbocsátani kell megtanulni az ő barátainak, hanem bocsánatot is kérni. A Jézus mellett felfeszített gonosztevő, talán éppen egy gyilkos, így fordult hozzá: „Emlékezzél meg rólam…” Ez az Istenhez való fordulás üdvösséget hozott számára. – Jézus végrendeletében erre hívja fel a figyelmünket: a bűnbánat, az Istenhez való visszafordulás, az Istenhez való visszatérés mindig lehetséges, s mindig üdvösséget hoz. – Ne feledkezzünk meg erről!

„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

A negyedik, kereszten elhangzó tanítás az, hogy adjuk oda Isten szeretetébe magunkat nap, mint nap. Engedjük meg, hogy hordozzon a kezében! Ahogy a Miatyánkban is tanított bennünket: „Legyen meg a Te akaratod!” Ne féljünk ettől a felajánlástól, mert ez keresztény életünk alapja.

„Asszony, nézd, a fiad! Nézd, az anyád!”

A végrendelet ötödik pontja egy ajándékozás. Krisztus nekünk adományozza az Istenszülő Szűz Máriát. (Igaz, itt is megjelenik az emberi gondoskodás is, hiszen Máriát, mint özvegy édesanyát, aki elveszti egyetlen fiát, nem hagyhatja egyedül. Ezért kéri meg János apostolt, hogy gondoskodjon róla.) De ezen túl csodálatos isteni rendelkezés is. Mindent odaadott már nekünk. Nekünk adta a bűnbocsánatot, nekünk adta testét ás vérét, nekünk adta Isten üzenetét, az Örömhírt, azaz az Evangéliumot. S ekkor a keresztről körbe tekint. „Mit adhatnék még az embereknek?” S ott látja Máriát. Őt adja nekünk végrendeletileg. Innen ered a keresztény egyház Mária tisztelete. Innen fakad az, hogy az, aki Máriával együtt halad élete útján, annak könnyebb Krisztust követni.

„Szomjazom!”

Ezek a szavak az emberi gyötrelem szavai. Mégis lehet számunkra is felszólítás: „Szomjazik az Isten arra, hogy szeressünk.” Nem pusztán azt, hogy őt szeressük, hanem úgy, ahogyan az ítéletről szóló példabeszédben szól hozzánk: „Szomjaztam és innom adtatok”. „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.”Szomjazik a világ a szeretetre, a tisztességre, az erkölcsre, az útmutatásra, s az igazi cél megtalálására. Erre kér bennünket: Csillapítsuk az emberek szomjúságát. Végrendeleti feladat ez is.

„Beteljesedett.”

Az utolsó, kereszten elhangzott krisztusi szó egy pecsét a végrendelet végén. Mindent meg tett Jézus, amit az Atya kért. Nekünk pedig hátra hagyta a kereszten elmondott üzenetét: ha így éltek, ha ezt megtartjátok, ti is kimondhatjátok életetek végén: beteljesedett. Mindent megtettem, ami rajtam múlott. Itt vagyok, Uram! – S ez hozza meg számunkra a feltámadás örömét!