2021 Nagycsütörtök (Tatai Zoltán atya prédikációja)

A szent három nap küszöbén állunk. Talán az egyik legeseménydúsabb a mai nap. 

A húsvéti vacsora előkészítése…

Jézus elküldi Pétert és Jánost a vacsora helyének elkészítéséhez.  Ahogy bementek a városba, mindent úgy találtak, ahogyan Jézus mondta. A bárány előkészítése, leölése, elkészítése az Egyiptomból való szabadulás eseményeinek emléke, erre emlékeztet bennünket. Azonban Jézus által más értelmet kap az áldozati bárány. Szabadulást a földi rabságból, a bűnöktől, s ez Jézus által lehetséges. Az áldozati bárányban csontot ne törjetek, hangzik a Számok könyvében. S így történik Jézussal is. Csontjait nem törik meg. Így teljesedik be az írás Jézus Krisztus által.

A második esemény maga a titkos vacsora, ahol mind együtt vannak a tanítványok és Jézus. Kereszténységünk központi eseménye ez, amikor Jézus önmagát adja érettünk a kenyér és bor színében. Milyen lehetett ez a vacsora? Milyen lehetett a hangulat? Jézus már tudta mi vár rá. A tanítványok – ha szabad így fogalmazni – értetlenkednek. Nem értik, mit beszél Jézus. Nem is beszélve az árulásról. Melynek érdekessége, hogy elmondja nekik, sőt, még azt is tudatja, ki teszi. S Júdáshoz fordulva ezt mondja: Tedd, amit tenned kell! Vajon mi játszódott le benne? Nem dönthetett volna másként? Ennyire elhatalmasodott benne a pénzvágy?A vacsora után következik a lábmosás.

„Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.”

Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.

Mindannyian egyformák, egyenrangúak vagyunk Krisztus előtt. Nincs személyválogatás. Jézus ismét konkrétan beszél: amit én tettem, ti is tegyétek meg. Pont. Nem beszél mellé, nem magyarázkodik. Ennyit kell tenni. Nehéz? Ha bele gondolunk nem. Ám mégis az. Természetesen nem tudunk olyanok lenni, mint Ő, de a követés nem is ezt jelenti. Igyekeznünk kell úgy cselekedni, ahogyan Ő tette.

A vacsora után imádkozni indultak a Getszemáni kertbe. Három kiválasztott tanítványát közvetlenül magával viszi. Meghagyja nekik, hogy virrasszanak. Háromszor is. Pétert ébreszti Jézus, mert az álom elnyomja őket. Pedig, ha tudnák mi vár Jézusra és rájuk, bizonyára erőt vennének magukon. Nem történik velünk is hasonló? Amikor imádság közben elalszunk? Azt kell, hogy mondjuk, de. Ami önmagában véve nem baj, Sőt, ha úgy nézzük Istennel alszunk el, ami jó dolog. Ő volt az utolsó gondolatom. 

Az árulás. Júdás, már mindent eltervezett, végiggondol. Eljött számára a megfelelő pillanat. Hogyan nézhetett Jézus szemébe? Pénzkereseti lehetőségként? És Jézus, hogyan tekintett rá?? Kérdésében benne a válasz: „Barátom miért jöttél?” Barátként. Barátként tekint rá Jézus ekkor is, amikor jól tudja miért jött hozzá. Barátként tekintett rá a vacsorán is, pedig már akkor látta a szemében a zavartságot. S előtte is barátként tekint rá. Tehát ez nem változik. Bár Júdás bűnt követ el, nagy bűnt, ami ki tudja hány barátságot, kapcsolatot tesz tönkre, ám Jézus még mindig barátként tekint rá. Nem foglalkozik az árulással. 

Elfogatása után Péter tagadja meg háromszor Jézust, mert…, miért is? Nem meri vállalni Mesterét. Én vállalom, amiben hiszek, vagy megalkuvó vagyok? Ki merem-e jelenteni, hogy hiszek? Meglátszik ez a tetteimben is, vagy csak hallgatok lehajtott fejjel?

Igenis legyek büszke! Vállaljam a hitem a világ előtt.

„Lássák rajtatok az emberek, hogy tanítványaim vagytok.”

„Aki megvall engem e világ előtt, én is megvallom őt Atyám előtt.”