ÁLDOZTATÓ KANALAK MEGÁLDÁSA
A több mint egy éve tartó járvány szükségessé tette templomainkban, hogy az áldoztatás formája is megváltozzon. A szentáldozáskor külön-külön kanállal részesülnek az áldozók a Szentségben. (Ezeket a kanalakat püspöki előírások szerint öblítik, majd fertőtlenítik, hogy a fertőzés veszélyét elkerüljük.) Az Eukarisztia Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére, ezért annak kiosztását méltó módon kell eszközölnünk. Egyházunk, ezt a szemléletet szem előtt tartva, aranyozott kanalakat használ erre a célra.
Sikerült az egyházmegye segítségével kellő mennyiségű kanálkát beszerezni templomunk részére. A kanalak megszentelése vasárnap történt templomunkban az egyházi szerkönyv imádságával:
„Mindenható Úristenünk, ki hajdan a szeráf által fogóval vett, és a próféta ajkait érintés útján megtisztító eleven szénnel a hívek részére, vétkeik, szennyeiknek megtisztítása végett Krisztusod kanállal nyújtandó szent teste és vére isteni titkainak erejét előre jelképezted: tekints kegyelmesen a mi imádságunkra, és küldd le mennyei áldásodat e kanalakra, áldd meg és szenteld meg azokat, hogy méltó eszközei legyenek Krisztusod szent testének és legdrágább vérének vételéhez és szétosztásához, összes híveid bűneinek bocsánatára. Mert te vagy a megszentelés forrása és minden jónak bőkezű osztogatója, és neked, egyszülött Fiaddal és legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, dicsőítést, hálaadást és imádást küldünk fel, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.”
Az imádság Izajás próféta látomására utal, amikor a szent prófétát meghívta Isten.
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,1-8)
