Beszélgetés Marika nénivel és Gyula bácsival

(Pósán Ferenc  a napokban Gyulaházi Gyulával és feleségével, Szilágyi Máriával beszélgetett.)

• Hogyan tetszettek böjtölni gyermekkorukban?

Gyné: Mikor böjt volt, akkor annyira böjtöltünk, hogy otthon még a rádiót se szabad volt hallgatni. Persze, ahol volt rádió, mert nem mindenütt volt, de ahol volt, még azt sem szabad hallgatták. Nekem a szüleim, nagyon tanult emberek voltak, és estére mindig a bibliát olvasták nekünk. Böjti időben ezenkívül pedig, nem lehetett menni se bárba, se moziba sem. Vasárnap elmentünk a templomba, esetleg délután fel lehetett jönni a térre, de estére hazakellett menni. Nem lehetett járkálni, tekeregni csak úgy a faluba. Akkor a szigorú böjt az nagyon szigorúan megvolt tartva. Mondjuk nem volt annyira nehéz elhagyni a húst, mert volt olyan, hogy még vasárnap se jutott az asztalra hús mindenkinek, ritkán lehetett csak enni. Hatan voltunk testvérek, és miután nagymama meghalt, a 83 éves nagypapa is hozzánk költözött. Ha mama meg is ölt egy csirkét, annyi részre adta, ahányan voltunk. Alig jutott néha valami.

• Az elsőáldozás, és a hittanra járás hogyan volt? 

Gyné: Mikor hittanra akartunk járni, hogy készüljünk az elsőáldozásra, az én apám, tanácselnök helyettes volt. Mikor reggel ment elfele, anyum azt mondta neki, el ne felejtsd beíratni a gyerekeket a hittanra. Mikor hazajött, azt mondta, nem írták be, mert megmondták neki, hogy hogyan is képzelt ő ilyet tanácselnök helyettes létére. Ilyen idők is voltak. Erre anyum másnap felment az iskolába, neki is megmondták, hogy Jani bácsi párttag, így nem lehet beíratni a gyerekeket hittanra. De anyumat nem tudták ennyivel lerázni. Erre azt mondta nekik, mi nem is lakunk együtt, én nevelem a gyermekeket. Tessenek beírni őket. Így aztán mégis be lettünk íratva, anyum nevén a hittanra.

Gy: Mikor én hittanra jártam, oda jártunk még a templom mellé, ahol most két lakás van. Azon a részen volt egy kis iskola. Mindig időben kellett érkezni, mert ha valaki elkésett, kapott a fejére egy kisebb bottal az atyától, aminek még a nyoma is megmaradt néha. De tanultunk is ám belőle, soha többé nem késtünk utána. 

• Templomba mennyien jártak akkor az emberek?

Gyné: Sokan. Sokkal többen, mint most. Az ifjú lányoknak pedig elől kellett állnia az oltár előtt a misén végig. Sehol máshol nem lehettek a templomban.

Gy: Aki pedig nem jött a templomba, azt Papp János atya az utcán sétálva megszólította, hogy miért nem jöttél templomba?

Gyné: De még az oltártól is kijött, ha látta valamelyik fiatalt rágózni, vagy valamelyik gyermeket, hogy nem odafigyelt. Ő ilyen ember volt, de mégis mindenki szerette.

Gy: Hozzánk pedig nagyon sokat járt, a mi családunkhoz. Apumnak nagyon jó embere volt. Ha kellett egy szekér valami, a templomépítkezésnél is akár…

• Amikor a templombővítés volt, s a kereszthajót építették? 

Gy: Igen. Ha egy szekér valamit vinni kellett, ide szaladt le. Számold csak ki. 41-ben születtem, és 52-ben újították a templomot, hogy hány éves is voltam?! Mert én már akkor szintén mentem és segítettem. Egész nap álltam a beton kúton. Húztam a vizet. A hordóba öntöttem, és a tehénszekérrel (úgy) hordtam a vizet. Volt több kút is a faluba’, de nem mindegyik bírta ugyanúgy vízzel. Márpedig az építkezéshez rengeteg víz kellett. Volt egy kút, ott Csontos Sanyi telkének a részén. Az volt a legjobb kút, abban mindig volt elég víz, mely a napi építkezési teendőkhöz kellett. Az a kút volt szentelve minden vízkeresztkor is egyébként.

• Sok időbe telt, míg a templom elkészültek?

Gy: Egy éven belül megvoltunk, ha jól emlékszem. Abba’ az időben szegényebbek voltunk, de jobban összefogtunk. Ám nem csak a templommal kellett sokat dolgoznunk. A templom mögött teljesen lenn volt a föld, olyan mélyen volt, mint a kövesút. Azt a részt tele kellett hordanunk földdel. Az a kerítés a templom mögött a kövesút mentén azért is lett oda építve, hogy ne menjen el a föld. Volt olyan nap, amikor 25-30 fogat szekérrel szállítottuk a földet, az oldalhajó alapjának és a templom mögé lévő helyre. Rengeteg földet vittünk oda, hogy feltöltsük az egészet. Sokan dolgoztunk ott. Voltak, akik hordtuk a földet, s voltak, akik pedig aztán igazították elfele. Nagyon sok munka volt vele. A tégláról és a többiről nem is beszélve. 

• És a sekrestye mikor épült? 

Gy: Az is akkor, mikor a többi. Egyszerre építtetett Papp János atya mindent. Majdnem az atyát börtönbe is zárták az építkezések miatt.

• Mi történt, hogy börtönbe akarták zárni?

Gy: Ugye kommunista világ volt akkor, faanyag is kellett, és a környező gazdák kivágták a saját fáikból, ami kellett. Az atya pedig megvette azokat a templom részére. Emiatt bevádolták őt, hogy orgazdáskodik. Őt tették főbűnösnek, és börtönbe akarták ezért küldeni.

• Ki festette ki a templomot?

Gy: A templom falain a festett képek, nem azok voltak, mint most. Benke László festette ki a templomot, és maga Papp János is segített neki. Azt hiszem talán jó barátok is voltak ők ketten. És azt beszélték, hogy Papp János is tőle tanulta a festészetet. Benke László csinálta a nagyobb részét, de Papp János is sokat ott volt mellette. Volt egy olyan nagyon szép festmény is, melyen a templomunk volt rajta. Ahogy bementünk a parókia felöli oldalhajóba. Az ajtóval szemközt volt a falon a festmény, a teljes görögtemplom le volt oda festve nagyba. De az atya (ám) később is festett, méghozzá nagyon szép pászka terítőket. 

Gyné: Így van, nagyon szépen festett Papp János. Nekünk is van kettő is olyan, melyeket az atya készített. Meg is mutatom.

– A nagyhetet, a húsvét napját hogyan ünnepelték?

Gyné: Eljött a nagyhét. Hol ettünk, hol nem. Egy kis olajos kenyeret. Igaz főzött is mama, de csak olajjal. Akkor már nagypéntek reggel leginkább már csak növényi dolgokat ettünk. Az atya pedig csak is 10 órakor szentelt pászkát, nem úgy, mint most, hogy kétszer is szentelnek. Csak egyszer. És rengeteg kosár volt akkor, annyi, hogy meg sem lehetett számlálni. Megszentelte atya pászkát, szólt egy-két szót, nem prédikált akkor, mint mostan. És délután a nagy vecsernyére, mind visszajöttünk. Mindannyian ott voltunk újra a templomba. Akkor volt a prédikáció.

• Mi az, amit üzennének az embereknek?

Gy: Minél többet menjenek templomba, liturgiára. A szentgyónást végezzék el, és próbáljanak meg hívő életet élni, és az Istent imádni. A fiatalok pedig ne felejtkezzenek meg az időseikről, és azok tiszteletéről.

Gyné: Én azt üzenném, hogy nagyon imádkozzanak. Menjenek templomba, de otthon se feledkezzenek meg az Istenről. Reggel-este imádkozzanak, és egész nap fohászkodjanak az Istenhez.

(A festett pászkatakarókat Dr. Papp János atya festette.)