Gyermekkori emlékek a húsvéti időkről, hagyományokról, és a templomról

Az elmúlt héten kántorunk, ifj. Pósán Ferenc, Bilák Lászlónéval (Bálega Erzsébettel) és Matlag Józsefnével (Magyar Erzsébettel) beszélgetett a „régi időkről”. 

Tudjuk azt, hogy a böjtölési szokások az elmúlt évtizedekben nagyon átalakultak. Erzsike néniék gyermekkorában hogyan telt a Nagyböjt, itt Nyíracsádon? 

Matlag néni: Mikor elkezdődött a Nagyböjt, szerdán meg pénteken húst nem ehettünk. A többi napon lehetett, de szerdán meg pénteken nem. Nagypénteken délután 3 órától, gyönyörű nagy sírba tételi vecsernye volt az Úr Jézusnak. S oda, aki csak tudott, mind elment. Mikor közeledtünk a húsvéthoz pedig, pászkát sütöttünk, sonkát főztünk. Sárgatúrót, kolbászt készítettünk. Sok mindent főztünk és raktunk a kosárba. Mink kint laktunk a megye határnál a tanyán, mi onnan hoztuk be szentelni a pászkát. Szépen körül volt rakva a görög templom kosarakkal. 10 órakor körmenet volt, s akkor szentelte az atya a pászkát, és úgy mentünk hazafele.

Bilák néni: Igen, erre én is így emlékszem. 10 órakor szenteltek a nagy misén, éppúgy, mint mostan. Akkor is a képes lányok vitték a képet a körmeneten, és kísérték őket a katonák. Közben szóltak a harangok. Ám, akkor még kézzel kellett harangozni. Ahogy megyünk befele az első ajtón, ott volt jobbra egy nagy kötél, a harangtól leengedve, és úgy harangoztak. Emlékszem a húsvétra, az édesanyám elkészített mindent, felöltözött a család és mentünk. Általában Sanyi bátyja, a testvérem, az mindig Krisztus katona volt, minden évbe’, amikor csak lehetett. Igyekeztünk örömmel, hogy lássuk őt is, meg hogy együtt lehessünk a többiekkel is.

Ki volt az atya abban az időben?

Bilák néni: Gyermekkorunkban Verdon tisztelendő úr. Utána pedig Papp János atya.

A szertartások, liturgiák hogyan voltak a Nagyböjt ideje alatt? Volt-e Előszenteltek liturgiája?

Bilák néni: Szerdán meg pénteken este volt Előszenteltek. És minden hétköznap reggel pedig csendes mise.

Matlag néni: Vagyis olyankor nem volt énekes. Nem énekeltek annyi sokat az emberek. Minden vasárnap vecsernye volt délután 3 órakor. Gyónni pedig, a fiatalok meg idősek is, jobban csak Fekete vasárnap és Virágvasárnap gyóntunk. Ezen a két vasárnap délelőtt lehetett leginkább. Ott álltunk 11-ig sorba. Akkor nem gyóntak olyan sűrűn, mint mostan. Leginkább csak nagyünnepekre.

Fekete vasárnap? Az mikor volt és mit jelent? Miért pont fekete vasárnap?

Matlag néni: Az a Virágvasárnapot megelőző vasárnap volt. Akkor feketébe mentünk a templomba, teljes feketébe. Mert az Úr Jézus szenvedésére, mely Nagyhéten következett, így készültünk fel. Ez a bűnbánat hete volt, ezért volt ez a Fekete vasárnap.

Az áldozás hogyan történt azokban az időkben? 

Bilák néni: Különféle módokon történt. Ahogy az atyák váltották egymást gyermekkorunktól kezdve, úgy változott az áldozás menete is. Mikor fiatal lányok voltunk, Papp János atyánál még úgy áldoztunk, hogy letérdepeltünk az oltár előtti lépcsőre, a szóleára, egymás mellé sorba. Aki megáldozott az felállt és ment valaki más a helyére. Így ment ez sokáig. Aztán később Mosolygó atyánál, már mi álltunk sorban egymás mögött, a padok mellett, és az atya úgy ment végig sorba, megáldoztatni mindenkit egyenként. Az elején még Mező atya is így csinálta, de aztán ő is változtatott, és onnantól kezdve úgy lett, mint mostan. Továbbra is a padok mellett sorban álltunk, de már nem az atya ment végig, hanem mi mentünk előre fele, megáldoztunk, aztán a helyünkre mentünk. És az első vasárnapokon, amikor jobban a fiatalok mentek előre elsőkként áldozni, mindig azt az éneket énekeltük, hogy „Fel Mária, tiszta Levente csapatja.” Ez egy gyönyörű szép ének az áldozáshoz, melyet csak is akkor, első vasárnap énekeltünk. 

El tetszik nekem tudni mondani ezt az éneket? 

1. Fel Mária, tiszta Levente csapatja,

szentek koszorús unokái.

A lelket a dal, magasba ragadja,

szárnyalnak a hűek imái.

Nevére, szívünk diadal dala csendül,

hajnal ragyogásában az ő neve zendül.

Liliom koszorúk szelíd illata száll,

jó édesanyánk Szűzi zászlainál.

Szent esküvel, íme, örökre fogadjuk,

liliom lobogóidat el sose hagyjuk.

Győzelmes az életed, és a halál,

fehér seregünk Szűzi zászlainál.

2. Tenger habokon, viharos szelek űznek,

küzdünk, evezünk, de nem árván.

Kitárul egünkre palástja a Szűznek,

küzdelmek egén a szivárvány.

Az éji kísértet, a bűnre, ha csalna,

megvéd szerető anya, szíve hatalma.

Pogány örömével a föld, ha kínál,

megvetjük a Szűz Anya lábainál.

Szent esküvel, íme, örökre fogadjuk,

liliom lobogóidat el sose hagyjuk.

Győzelmes az életed, és a halál,

fehér seregünk Szűzi lábainál.

A Krisztus katonaság pedig, már ha korábban szóba jött. Kik mehettek, kik mentek Krisztus katonának?

Matlag néni: Kisebbek nem nagyon mehettek, csak olyan legény típusúak, 17-18 éves fiatalok mentek. Jelentkezni kellett a papnál, és úgy kerültek be. Nagypéntektől kezdve már ott voltak feltámadásig. És éjjel-nappal váltották egymást.

A Krisztus katonák mellett, viszont voltak még Mária képes lányok is. Oda kik kerülhettek be?

Bilák néni: Előre megvolt beszélve, hogy kik lesznek a képes lányok. Közéjük nem volt egyszerű bejutni, alig várták a fiatal lányok, hogy valamelyik képes lány férjhez menjen. 

Matlag néni: Mert csak nyolcan voltak, és csak így tudott felszabadulni egy hely.

Bilák néni: Már előre számolták és lefoglalták maguknak a lányok a helyet, hogy ő lesz a következő. Amint valamelyik képes lány férjhez ment. Persze, azért nem csak így dőlt el, tiszteletben tartották a kort is a jelentkezéseknél.

Azokban az időkben, a templom belülről hogy’ nézett ki?

Matlag néni: Pad volt akkor is, meg székek.

Bilák néni: Igen, azok az oldalszékek is, már akkor is megvoltak, mint most.

Matlag néni: S némely helyeknek volt gazdája, mert azokat néhányan megvették, és csak azok ülhettek oda le. De a templom újítás után Papp János azt mondta, nem lesz többé ilyen helyvásárlás. Hanem aki, ahogy érkezik, úgy leül, ahová tud. De mi nem ültünk, a fiatal lányok, ott álltunk az oltár előtt.

Bilák néni: Akkor még sok fiatalság volt, és minden vasárnap a templom eleje is megvolt telve.

Matlag néni: Alig fértünk el letérdepelni egymástól.

Bilák néni: Mert minden csengetéskor, az átváltoztatásnál is letérdepeltünk.

Gyerekkoruk óta, ha jól értettem, akkor a templom elég sokat változott, mert ezek szerint volt egy nagyobb bővítés is. Mi volt ez a bővítés, hogy történt?

Bilák néni: Papp János volt, aki bővítette a templomot, ő építette a két oldalsó részt a népek segítségével. 

Matlag néni: Az én apám is eladott egy szép nagy lovat, és amit kapott, azt mind oda adta a templomnak.

Bilák néni: Meg mentek az emberek, segítettek kézi erővel, ki hogyan tudott segíteni. Volt, aki pénzzel, volt, aki mással.

Matlag néni: Mentek fuvarral, hordták a hozzávalót Nyírábrányból szekérrel.

Bilák néni: Meg az az igazság, hogy akkor mindenki jobban itthon volt. Nem úgy, mint most, amikor menni kell el messze is dolgozni. Így amit kellett, segítettünk.

Az utolsó kérdésem: mi az, amit üzennének a ma emberének? És persze az elkövetkezendő kor embereinek. Így a hit, a húsvét, a feltámadás, és Jézus Krisztus, az Istennel kapcsolatban.

Matlag néni: Mindenki szálljon magába, és bánja meg a bűneit. A pénteki meg a szerdai böjtöt mindenki tartsa meg. Nem muszáj mindig húst enni, tartsák meg a böjtöt. Fohászkodjunk a jó Istenhez. Kiváltképp eme nehéz időkben nagyon fontos ez.

Bilák néni: Én is ezt üzenem. Tartsák meg a böjtöt. Ugyanis a megtartóztatás ma már nagyon hiányzik az emberekből. Mert aki képes megtartani a böjtöt, az képes feltartóztatni a bűnt is. Így tudjuk igazán szeretni az embertársainkat és Istent is.