Aktualitások,  Igazi értékek

Pósán nagymama „mesél”

Az alábbi beszélgetést, ifj. Pósán Ferenc, egyházközségünk fiatal kántora készítette nagymamával, özv. Pósán Ferencnével (született: Kiss Ilona Máriával). Ő a gyermekkorát Penészleken töltötte, majd a házasságkötése után Nyíracsádon lakott. 

– Mama mire emlékszik, a húsvéti készületre, hogyan tartották régebben a Nagyböjtöt, amikor még mama gyerek volt.

Nem úgy, mint most. Szigorúan. Komolyabban vették a vallást, mint most. Sokat böjtöltünk és imádkoztunk. Voltak olyan imák, melyeket csak Nagyböjtben imádkoztunk. ilyen volt például a fájdalmas rózsafüzér is. Imádkoztuk itthon és a templomba is. Az én anyám otthon minden hajnalban imádkozott. Mindig rákönyökölt az én ágyam karjára, oszt ott imádkozott. Én a könnyek anyja rózsafüzérét már kicsi koromba megtanultam, mert minden éjszaka imádkozta az ágyamnál.

– Miért pont a mama ágyánál imádkozott? 

Mert én voltam a legkisebb. És az én ágyam végében volt a dikó, ami ilyen ágy féle volt. Nappal azon hencseregtünk, és ő meg mindig azon térdepelt, és az én ágyam karjára támaszkodott. Feltette a két kezét, a könyökeit és ott mondta a rózsafűzért mindig. Én meg akkor mindig felébredtem, és aztán mondtam vele. Rengeteget imádkoztunk.

– Milyen szertartásokra emlékszik mama? Előszenteltek liturgiáját tartottak?

Arra nem emlékszem, hogy Előreszenteltek Liturgiája lett volna abban az időben. Még az sem volt, hogy minden nap végzett volna a pap liturgiát, csak akkor, ha valaki kért misét. Legfőképp csak vasárnap meg ünnepeken volt Szent Liturgia, ahogy vecsernye és utrenye is. De olyankor, mindig teli volt a templom. Pedig a penészleki, az nagyon nagy templom. Meg, amire biztosan emlékszem, hogy minden első vasárnap volt szentségimádás. Meg arra, hogy az akkori atya, minden liturgia után elmondta a Lourdes-i imádságot, a káromkodások megengesztelésére.

– El tudja mondani nekem mama, hogy melyik volt az az ima?

Amelyiket múltkor lediktáltam neked, a Lourdes-i ima: 

Anyai szíved hívását követve, Ó Lordi Szeplőtelen Szűz,

hozzád sietünk az egyszerű barlanghoz, ahol kegyes voltál megjelenni.

Hogy az eltévedettnek az imádságot és a bűnbánat útját megmutasd.

És hogy a megpróbáltatottaknak osztogasd a kegyelmeket, és királynői jóságod csodáit.

Fogadd szánakozó királynői dicséretünket és könyörgésünket,

amelyeket népek és nemzetek lesújtva a keserűségtől és aggodalomtól,

bizalommal küldenek feléd. 

Ó, ragyogó égi jelenség. Űzd el a sötétség

és tévelygés szellemét a hit világosságával. Ó, titkos értelmű rózsa,

üdítsd fel a csüggedt lelkeket, a reménység mennyei illatával.

Az üdvösség vizének kimeríthetetlen forrása keltsd életre a kiszáradt szíveket

az isteni szeretet kiáradására. Add, hogy általad mindnyájan, kik gyermekeid vagyunk, szenvedésünkben megerősödjünk. A veszélyben oltalmat, a küzdelmekben

támogatást nyerjünk. Add, hogy szeressük és szolgáljuk a te igen jóságos Jézusodat.

Add, hogy kiérdemeljük az örökké tartó örömöket mennyei trónod közelében. Ámen.

Még gyermekkorában tanultam és azóta is tudom.

– És mikor mentek templomba, az egész család ment? Kicsi gyerekekkel együtt?

Kicsi gyerekek már nem sokan voltunk. Én voltam a legkisebb, a nagyja már mind oda volt munkára, mire én kicsit gondolkodósabb lettem. Apám nagyon templomba járós volt, de aztán lebetegedett és így legtöbbet mamával és Annával jártam a templomba. Még a vecsernyére is elmentünk együtt.

– A templomon belül, mama és a többiek hol foglaltak helyet?

Nem lehetett akárhova leülni. A padok el voltak adva, csak a gazdagok tehették meg, hogy a padba üljenek. Fizetett helyek voltak. A fiatal lányok középen álltak a két padsor között. A férfiak meg a karzatra mentek fel, vagy az oldalsó padsornál álltak, míg a nők szintén külön a másik oldalsó padsornál. Hátul meg volt egy hosszú lóca oda ültek le a szegényebbek, meg az olyan idősek, akik nem nagyon tudtak állni. Én pedig, ha elfáradtam leültem mama ölébe, vagy a lábtartóra valamelyik padnál. 

– Ha szabad volt valamelyik hely, akkor leültek oda?

Nem mertek oda leülni, mert nagyképűek voltak azok, akiknek volt pénzük padra.

– Az áldozás miképp történt?   

A szentáldozás nem úgy volt, mint most. Le kellett oda térdepelni a szoleára, arra a hosszú lépcsőre, egymás mellé. Mikor az egyik sort megáldoztatták, azok felálltak, és ment a helyére a következő sor. Elég sokan megáldoztunk. Sokkal többen, mint most. Vallásosabbak voltak akkor még a népek. Valahogy, hogy is mondjam? Szívbélibb vallásosság volt. És azokban az időkben, volt, amikor már korán reggel az atya gyóntatott, sőt áldoztatott is, még a liturgia előtt. Hogyha ki kellett valakinek menni a szolgálatba, a mezőre, az is meg tudjon áldozni.

– Nagyböjt vége felé emlékszik, mama, valamire? 

Igen, emlékszem, hogy az én anyám Nagycsütörtök este megvacsorázott, aztán Nagypénteken az semmit nem evett. Nagyszombaton eszegetett egy kicsit, de hát húst nem, meg tényleg nem sok mindent. De ugyanúgy minket is szigorúan böjtöltetett. Például, míg a pászkával haza nem mentünk, addig senki semmit nem ehetett. Hiába sütöttük meg a pászkát, csináltuk meg a sonkát és a többi dolgot, addig nem szabad volt belőle enni, míg meg nem lettek szentelve. Ha a szentelés megvolt, akkor hazamentünk és egy tojást a szülők annyi felé vágtak ahányan volt a család, először azt ettük meg, majd utána ebédeltünk meg a többiből.

– Pedig eleve nagy szegénység volt abban az időben, és mégis ilyen sokat kellett böjtölniük? 

Igen, nekünk hasonló szigorúan kellett böjtölni, ahogy ő csinálta. Szegény mama, mire elmúlt a nagyböjt, úgy legyengült, néha már alig bírt járni, de akkor is megtartotta, ameddig csak bírta, míg túl idős nem lett. De ő a nagyböjtön kívül minden szombatot is megtartott, mert azt mondta nekem, az a Szűz Mária napja. Ha valamiért nagyon imádkozni akart, ha valami nagyon fontosért, azt mindig meghagyta szombatra.

– Milyen fő húsvéti eledelekre emlékszik még mama, amit húsvétra csináltak?

Amit még húsvétra csináltunk, az a töltött tyúk és a sárga túró.

– A sárgatúró receptjét le tudja nekem mama diktálni? Húsvétra tán, ha valaki pont kedvet kapna hozzá.

Kell hozzá 10 tojás, 1 l tej, 1 zacskó vanília cukor, csipetnyi só, és persze még cukor. A tojást fel kell verni, hideg tejbe beletenni. A tűzre feltéve addig kell keverni, míg el nem kezd túrósodni. Lassú tűzön kell csinálni. Mikor túrósodik, egy fél citromnak a levét kell belecsavarni, és kell hozzá egy kis fahéj is. Hagyni kell egy kicsit lehűlni, majd leszűrjük. Konyharuhában megformázzuk. Lecsepeg és kész.

– Mama mit üzenne az embereknek, így most a húsvéti készületre?

Azt üzenem. Vegyék komolyan a jó Istent, ezt lehet üzenni. A feltámadt Jézus sokat szenvedett értünk, így ne felejtsük el megünnepelni az ő emlékét. Sose felejtsük el! Jézust kell elibénk venni, ő rá kell végig gondolnunk a Nagyböjtben és a Húsvétban is. Imádkozom mindenkiért, legyen áldott húsvétja majd mindenkinek!