AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 4.-Jézus születése
AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 4.
Jézus születése
Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
A pásztorok hódolata.
Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
Az Istenszülő Szűz Mária alakjával a születéstörténetekben találkozunk az Erzsébetnél történt látogatás után. Nem szólal meg, de a magatartásával tanít ekkor is. – Mit is üzen nekünk?
- Máriának, már előrehaladott áldott állapotban egy hosszú útra kell elindulni, mert így rendelkezett az állami hatalom. – Amikor megérkeznek Betlehembe, nincs szállás, csak egy istállóban. Gyermekének nincs ágy, csupán jászolba tudja fektetni. Azt is tudjuk, hogy néhány hónap múlva menekülniük is kell. – Nehéz körülmények, de Mária nem panaszkodik a körülményekre, nem sajnáltatja magát, hanem teszi a dolgát. – Mi mai emberek hányszor és hányszor a körülményekre fogjuk azt, ha valamit nem teszünk meg, vagy azt, ha valami ne sikerül. Mária üzeni: ne a körülmények, ne a rajtad kívül álló okok befolyásolják életedet, megélt szeretetedet és boldogságodat! Tedd a dolgodat minden körülmények között!
- A másik üzenet az Istenanya részéről felénk az, „hogy emlékezetébe véste szavaikat”, azaz azt az isteni üzenetet, amit a pásztorokon keresztül kapott. Fontos életünkben az, hogy gyakran idézzük emlékezetünkbe Isten üzenetét, az evangéliumi tanításokat és gondolkodjunk el azokról. Ez teszi lehetővé azt, hogy ne a körülmények határozzák meg a tetteinket, hanem belső, szeretetből fakadó döntésünk.