AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 2.

AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 2.

(Mária meglátogatja Erzsébetet)

„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 2,38-45)

Mária, az áldott állapotban lévő fiatal leány, meghallotta az angyaltól, hogy rokona, Erzsébet, aki „előrehaladott a korban”, s mindenki meddőnek tartott, szintén gyermeket vár. A gyermek már hatodik hónapja az édesanya szíve alatt van.

Erzsébet és Zakariás messze, a hegyek között – talán nehezen megközelíthető helyen – lakik, Júda városában. Mária első gondolata az angyal távozása után mégis az, hogy – bár ő is kismama – elindul a fáradságos útra, s megy, hogy segítsen idős rokonának. S mint, ahogy az evangélium tudósít, ott is marad Keresztelő János megszületéséig. „Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.” (Lk 2,56)

Mit tanít nekünk Mária ezzel a cselekedetével?

• Mária nem magával foglalkozik. Pedig tehetné. Mondhatná azt, hogy most nem érek rá. Mondhatná azt is, hogy most engem szolgáljatok ki, hiszen kismama vagyok, rám figyeljetek. Fáradt vagyok, készülnöm kell az anyaságra, vigyáznom kell magamra. – De nem mondja ezeket, hanem megtalálja azt, hogy hogyan szolgálhat, hogyan szerethet.
• Mi, keresztény emberek is, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak saját magunk problémáit, gondjait lássuk. Hányszor és hányszor panaszkodunk. Hányszor és hányszor önmagunkat állítjuk a középpontba, mintha rajtunk kívül senki sem létezne. Mindig találunk kifogásokat, mindent meg tudunk magyarázni… – Tanuljunk Máriától! Keressük azt, hogy hol szerethetünk, kinek van ránk szüksége. Most induljunk el a hegyes tartományba… 

• 

• 

•