FELTÁMADÁS

FELTÁMADÁS 

(Tatai Zoltán atya)

„Aki istenfélő és istenszerető, merítsen magának hasznot ebből az ünnepből! Aki értelmes szolga, menjen be örvendezéssel Ura örömébe! Aki az első órától munkálkodik, vegye el a ma igazságos bérét! Aki a harmadik óra után érkezett, ünnepeljen hálaadással! Aki a hatodik óra táján jöhetett, ne ingadozzon, mert semmivel sem károsodik! Aki a kilencedikig késlekedett, álljon elő és ne habozzon! Aki a tizenegyedik órára érkezett, ne féljen késlekedése miatt, mert nemes lelkű az Uralkodó, és az utolsót éppen úgy fogadja, mint az elsőt! Letelepíti a tizenegy órakor érkezőt éppen úgy, mint az első órától fogva munkálkodót. A későn jövőnek kegyelmez, az elsőnek érkezésén örvend. Ennek megfizet, amannak ajándékot ad. A munkát elfogadja, a tudást becsüli, a cselekedetet értékeli, az áldozatot dicséri. Mindnyájan bementek az Úr örömébe, elsők és későbbiek elveszitek jutalmatokat! Gazdagok és szegények, mindannyian örvendjetek! Komolyak és könnyelműek, becsüljétek meg e napot! Böjtölők és nem böjtölők, vigadjatok ma! Roskadozik az asztal, vegyetek róla mindnyájan! Itt a hizlalt borjú, senki ne távozzék éhen! Élvezzétek mindnyájan a hit lakomáját! Részesüljetek mindnyájan a jólelkűség gazdagságából! Ne panaszolja senki a szegénységet, mert feltűnt az új birodalom! Ne keseregjen senki bűnei miatt, mert felragyogott a sírból a bocsánat! Ne féljen senki a haláltól, mert megszabadított minket az Üdvözítő halála! Hatalma alá hajtotta és megsemmisítette a halált. Leszállt az alvilágra és kifosztotta az alvilágot. Keserűséget okozott neki, mikor az megízlelte az Ő testét. Erre célzott Izajás, amikor felkiáltott s mondta: „Az alvilág elkeseredett amikor ott lent megjelentél!” Elkeseredett, mert vereséget szenvedett. Elkeseredett, mert szégyenben maradt. Elkeseredett, mert halálos sebet kapott. Elkeseredett, mert fogságba esett. Zsákmányul ejtette a testet és az Istennel találkozott. Zsákmányul ejtette a földet és az ég állt előtte. Zsákmányul ejtette azt, amit látott, s elbukott a miatt, amit nem látott. „Halál, hol van a te győzelmed? Alvilág, hol a te fullánkod?” (1 Kor 15,55) Feltámadt Krisztus és lebuktak a gonosz lelkek. Feltámadt Krisztus és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus és diadalmaskodik az élet. Övé a dicsőség és a hatalom most és mindenkor és örökkön örökké! Ámen.”

Aranyszájú szent János beszédét hallhattuk az imént. Milyen tömören, lényegretörően fogalmaz.

A ma emberének is ugyanaz a feladata, mint a régmúlt idők embereié. Közel kerülni az Istenhez! Gondolhatjuk azt magunkban:”Könnyű erről beszélni. Tenni sokkal nehezebb.” Ma, amikor a világ küzd egy súlyos járvánnyal azt gondoljuk, hogy nagyon nehéz nekünk, mert be vagyunk zárva, mert kissé korlátozva érezhetjük magunkat. Ez nem egyedi eset. Számtalan helyzet volt már a történelemben, amikor ilyen, vagy még súlyosabb körülmények nehezítették az ember életét. 

Súlyosnak tartjuk, mert egy szabad, szép, nagy világban élünk, ahol gyönyörködhetünk a természet szépségeiben, akár a lakóhelyünkön, akár a világ másik részén. Találkozhatok megannyi emberrel, úgy érezzük, szinte nincs is, ami elválasztana bennünket egymástól, még a távolságok sem leküzdhetetlen akadályok. Amikor ilyen szépen éli az ember a mindennapjait e modern világban, és a globális felmelegedés okozta súlyos problémákra gondol, akkor hirtelen történik valami, ami az egész bolygónk életét megváltoztatja. Jön egy járvány, egy vírus, mely egyik napról a másikra beszűkíti a világot, elzár egymástól embereket, rokonokat, barátokat. 

Lehet, hogy a mostani húsvét nem olyan, mint korábban volt, sőt, talán soha nem volt még ilyen, de a húsvét szent ünnepe nem marad el, nem maradhat el. A szép szertartásainkat nem tudjuk együtt ünnepelni, nem tudunk együtt körmenetre menni, de a húsvét ünnepe és lényegi mondanivalója nem is feltétlenül a templomban kell, hogy bennünket megszólítson. A feltámadás lényegi mondanivalója a szívünkben és lelkünkben kell, hogy megértésre találjon. Ott kell a mester szavainak megértésre találniuk.

Jézus korábban is és most is hív bennünket! Függetlenül attól, hogy most a templomban, vagy sajnálatos módon otthon kell ünnepelnünk ezt a nagy eseményt. „Gyertek bátran hozzám! Én mellettetek vagyok bármi baj ér benneteket, bármilyen gazdagok vagy szegények vagytok, hozzám mindig fordulhattok, minden gonddal.” – mondja ezt nekünk Jézus. Ehhez tudnunk kell olyannak lennünk, mint Jézus jobbjára, vele együtt felfeszített bűnözőnek, aki megtért. Lehet, hogy az utolsó pillanatban, de megtért, s nem is marad el a jutalma: „Még ma velem leszel a paradicsomban”.

Erről beszél Jézus, amikor a munkásoknak igazságosan osztja ki a bért, attól függetlenül, ki és mikor érkezett és mennyit dolgozott, és ezt hozza fel Aranyszájú Szent János is: „az utolsót éppen úgy fogadja, mint az elsőt”.

A megtérés a fontos, nem az időpontja. Az, hogy Jézusban felismerjünk, hogy valóban ő az Isten fia, aki azért jött, hogy bűneinket kereszthalálával eltörölje és a benne hívők szívébe kiárasztva a Szentlelket Isten gyermekeivé tegyen.

„Ma mindenek betelnek világossággal, az egek a föld és az alvilág, ünnepeljék tehát az összes teremtmények Krisztus föltámadását…” A mai napon nem illik senkinek sem szomorkodnia. A mai ünnep, minden szomorúságot el kell, hogy oszlasson a szívünkből. A halál legyőzetett, nincs többé miért aggódnunk, ha Krisztussal és Krisztusban éljük az életünket. A feltámadás fénye ragyogja be egész életünket!