NAGYCSÜTÖRTÖKI PRÉDIKÁCIÓ

NAGYCSÜTÖRTÖKI PRÉDIKÁCIÓ

(Tatai Zoltán atya)

A mai evangéliumban a csütörtöki eseményekről hallunk. Hallunk egy asszonyról, aki Jézust fejére önti a drága olajat, amelyet a tanítványok pazarlásnak tekintenek, hiszen ez az olaj drága volt, és olykor – olykor még nehezen is beszerezhető. Hétköznapi, emberi módon gondolkodnak. Jézus magyarázatot ad az asszony tettére: a temetésemre teszi. A tanítványok valószínűleg nem értették, hogy Jézus miért mond ilyet. A Mester velük van, miért is lenne temetés. Kapnak rá magyarázatot: szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek. A tanítványok mit sem sejtenek arról, hogy mi is fog történni még az előttük álló éjszakán, pláne nem gondolják mi vár rájuk az elkövetkező napokban.Ami ezután következik, az számunkra megdöbbentő lehet, hiszen a vacsora előtt Jézus kendőt köt, és mosni kezdi tanítványainak lábát. Péter apostol – talán helyettünk is – tiltakozik egy kicsit: „az én lábamat ugyan meg nem mosod”, de Jézus válasza nekünk is szól: ha nem mosom meg nem vagy közösségben velem. Ahogyan Péter apostolban egy világkép omlott össze, úgy bennünk is össze kell omolnia annak a világképnek, amelyet mi magunk építettünk fel. Ha Szent Lukács evangéliumi beszámolóját olvassuk, egészen megrendülhetünk, hiszen Jézus Eucharisztiát alapító szavai után az apostolok azon kezdenek el versengeni, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus azonban helyre teszi a gondolkodásukat: „én úgy vagyok köztetek, mint a szolga”. Mondta már ő ezt korábban is, mikor szenvedését jövendölte (az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgálnak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért). „Megverem a pásztort és szétszélednek a juhai” halljuk a szentírás szavait, amely be is következik, amint elfogják Jézust. Halljuk is, hogy a tanítványok elmenekülnek. Tipikus emberi magatartás, amikor mindenki menti a saját maga bőrét. A szentek, a vértanúk kivételek, akik vállalták a megostorozást, a különböző kínzási módokat, a halált, azért mert hittek valamiben, azért mert hittek Valakiben. A hétköznapi ember nem ilyen, láthatjuk Péter esetét, aki követi a főpap udvaráig az elhurcolt Jézust, ahol később ennek tagadás lesz az ára: többen megszólítják, és többször is letagadja, hogy nem ismeri Jézust.Szétszéled a nyáj ahogyan akkor, és amelyet ma is láthatunk, akár minden nap. Van összetartás, és ugyanúgy van széthúzás is az egyházban. Ezzel szemben Jézus csak az összetartozásról beszélt, ez a lényeg: „szeressétek egymást”, ez az az összekötő erő, amely bennünket egymáshoz köt, illetve Hozzá. Jézus Ránk néz, és bíztat bennünket: „vegyétek és egyétek…”, „igyatok ebből mindnyájan…” ezek a biztató szavak számunkra a legfontosabbak, hiszen részesülhetünk az ő életéből, részesülhetünk magából Jézus Krisztusból.Életének minden perce erre utal, mindennek ez a kicsengése. Nem tud rosszat tenni, nem tud bajt okozni, ha bántják nem bánt vissza, ha elutasítják nem sértődik meg, ez a Jézus nemcsak távoli emlék, hanem állandóan jelenlevő valóság! Minden emlékezésünk és ünneplésünk, akkor lesz számunkra is és szeretteinkre nézve is valódi, megújító fordulat, ha hiszünk abban, hogy amit az evangélium elénk tár, az valóban megtörtént esemény! Ez vonatkozik a szent Eucharisztia alapítására is. Ha csak ezeket a kijelentéseket ízlelgetnénk szívünk érzékeivel, máris gyógyultak lehetnénk! Fedezzük fel az alázatos, tanítványainak lábát megmosó Jézusban azt a Mestert, aki Testét és Vérét adja mindnyájunknak, mindnyájunkért és ez által lesz „testünk és lelkünk Orvosa”.Olvastam egy történetet, melyben egy plébános hívei számára írt egy imakönyvet. Ebbe belevette „Az Úr Jézus panasza” jelzéssel az alábbiakat: „Ti mestereteknek tartotok engem, de nem kérdeztek és nem akartok tanulni tőlem! Útnak neveztek, de nem ezt az utat járjátok! Világosságnak mondtok, de nem ennek a fényénél nézitek dolgaitokat. Bölcsnek mondotok, de nem követitek tanácsaimat. Hatalmasnak vallotok, de nem kértek tőlem. Irgalmasnak hisztek, mégsem bíztok bennem. Igazságnak, de nem féltek! Ha egyszer elvesztek, ne engem okoljatok!”A mi életünkben ne így legyen. Hallgassunk szavára, figyeljünk tetteire!