NAGYBÖJT HETEDIK NAPJA

NAGYBÖJT HETEDIK NAPJA

Böjtölésünk sohasem lehet farizeusi böjt. Jézus Krisztus számtalanszor figyelmeztet erre. Szükséges megtartanunk egyházunk rendelkezéseit, hiszen a Krisztus által alapított egyház jogot kapott arra, hogy segítő szándékkal szabályokat alkosson tagjai számára: „Amit megköttök földön, meg lesz kötve a mennyekben is…” (Mt 18,18) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szabályok a szeretet felett állnának. A nagyböjt első szombatján így szólt hozzánk az evangéliumi üzenetben Jézus:

’Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.” (Mk 2,23-28)’

Az egyházi hagyományainkban is hűek őseink Krisztus tanításához. Például Eulabész Simeon azt tanítja, hogy „ha valaki böjtöl, majd meghívást kap étkezésre, akkor inkább törje meg a böjtöt, semmint a gőg bűnébe essék.”

Böjtölésünk ne legyen képmutató. A Vajhagyó Vasárnapi krisztusi üzenet is így szólt: „Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy az emberek lássák böjtölésüket… Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az emberek lássák rajtad, hogy böjtölsz, hanem Atyád, aki a rejtekben is ott van!” (Mt 6,16)