NAGYBÖJT HATODIK NAPJA
NAGYBÖJT HATODIK NAPJA
A béke, a békesség, a megbékélés a boldogság egyik darabja. Nem véletlen, hogy Szent Liturgiáink elején, s más liturgikus együttlétünk kezdetén békességet kérünk Istentől. „Békességben könyörögjünk az Úrhoz!” – A húsvéti találkozásra készülve a békére törekvés is lehet egyik megvalósítandó célunk, s eszközünk. Sziluán sztarec így ír a békéről:
Minden ember vágyik a békére, de nem tudja, hogyan érje el. Nagy Paiszosz atyát egyszer felbosszantotta valami, és kérte az Urat, szabadítsa meg az indulatosságtól. Az Úr megjelent neki, és így szólt: „Paiszosz, ha nem akarsz indulatba jönni, ne kívánj semmit, ne ítélj meg senkit, ne gyűlölj senkit, és akkor nem fogsz indulatoskodni.” Mindaz, aki Isten és az emberek előtt lemond saját akaratáról, egyszer s mindenkorra békességre talál lelkében, ámde, aki szereti a saját akaratát érvényre juttatni, sohasem lel békét.
A lélek, miután Isten akaratára bízta magát, könnyen elvisel minden megpróbáltatást vagy betegséget, mert betegségében is imádkozik, és Istenre tekint: „Uram, Te látod, hogy beteg vagyok, azt is tudod, milyen gyarló és erőtlen vagyok, segíts mindezt elviselni, és hálát adni jóságodért.” És az Úr enyhülést küld, a lélek megérzi Isten segítségét, megvidámodik, és hálát ad Istennek.
Ha valamilyen balszerencse ér, ezt mondd: „Az Úr látja a szívemet, és ha Ő így akarja, nekem és másoknak is jó lesz.” Így mindig béke lesz a szívedben.
Ám, ha zúgolódni kezdünk: „Ez így nincs rendjén, ez nem jó”, még akkor sem lesz béke a lelkünkben, ha a böjtöket megtartjuk, és sokat imádkozunk.
Sziluán sztarec
